Élet a katasztrófa után!
2.) fejezet
Azt kell, hogy mondjam, hogy sok időbe telt helyrehozni azt, amit néhány nap alatt sikerült elszúrnom. Rendesen a kedvemet szegte ez az állapot, de kezd visszafordulni.
A megmaradt növények lassan, de biztosan lábadoznak és a víz is újfent tiszta. Sajt úr (
@Trappista ) tanácsára, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult, kipucoltam a szűrőt. Durván koszos volt. Nem gondoltam volna. Jelzem, hogy sosem volt még ennyire koszos, ilyen rövid időn belül. (2-2,5 hónap) Még a rotor és a rotorház is tele volt szmötyővel, amit elég nehezen tudtam csak lekaparni róla. Ez gondolom az első fejezetben taglalt növényi sorvadás, oszlás miatt lehetett. Jelenleg egy homokszem sincs a gépezetben. Azért, hogy ne tudjon újra ilyen gyorsan elkoszolódni, hadrendbe állítottam egy belső szűrőt, remélve hogy ketten már megbirkóznak a feladattal és megfelezve a munkálatokat, patyolattisztán fogják tartani a vizet. A belső szűrőt hamarosan egy másik külső szűrő váltja fel, csak még adódott némi probléma körülötte. A biológiai közeg egyébként tökéletesen működik a jelenlegi külső szűrőben, mert a nitrit és nitrát érték is 0-t mutatott az utóbbi két teszten. Ezért is próbálom most újfent behatárolni a megfelelő Macro adagot, amit most ugyebár az új, plusz egy fénycső is nagyban megnehezít. Eleinte, nyilván fokozatosan, de egyre többet kell majd adagolnom, hiszen a plusz fény, nagyobb / gyorsabb növekedésre készteti reményeim szerint a növényeket. A növények közül van egy, aki a kezdetek óta velem van és legyen az bármilyen körülmény, ami körülveszi őt, ő csak nő, és nő, és terjeszkedik. Ez a
növény nem más, mint a Sagittaria subulata. Most, hogy a HM mezőm megsemmisült, kellett valami helyette az előtérbe, ami fűszerűnek hat ismét. A Sagi-subulata tökéletes választásnak bizonyult, így a korábban két nagy csokorba ültetett telepet szétszedtem és az előteret besűrítettem velük, amennyire tudtam. Idővel szép, sűrű szőnyeggé fog válni. Amit rögtön észrevettem, hogy a Sagi-subu nem, de a korábbi HM mező, a kevés fény ellenére is mindig bubizott, noha nem akkora mértékkel, de mindig eregetett néhányat. ...na, nem úgy : )
Szóval jó volt nézni a felszálló bubikat, ezt most hiányolom. Habár lehetséges, hogy lesz itt még bubizás, hiszen már sugároz az új fényágyú is. Mivel nem szeretnék újabb
alga bummot, így eleinte csak 2 órán keresztül engedem világítani, a harmadik fénycsövet. Fokozatosan, néhány naponként emelem majd az óraszámát a megfelelő időpontig. Beszerelésekor direkt figyeltem erre, hogy külön kapcsolható legyen, de erről bővebben majd a neki szánt bejegyzésben írok.
A legfontosabb közlendőmet céltudatosan utoljára hagytam. Bővült az
akvárium állománya, úszó-csúszó élőlények terén.
Lássuk kik is ők!
Érkezett hozzánk, az
alga tüneti kezelésére 2db SAE halacska. Nevezetesebben sziámi algázó. Abból is jól megvizsgálva, a közkedvelt békés fajta, amelynek a hosszanti, fekete csíkja, a farokúszó V alakjáig ér, és eme fekete csík felett nincsen plusz élénkebb színű sáv, továbbá átlátszó hátúszója van. Ez azért volt fontos, mert olvastam, hogy van egy morcosabb típus is fajon belül, aki meg-megeszegetné a kisebb-nagyobb garnélákat, ha egyszer eljutnak majd végre hozzám. A fonal
alga miatt, közkedvelt halacska, csakúgy mint a Molly. Mivel biztosra akartam menni, érkezett 2db hím borostyán Molly is. Jelentem minden igaz eme két fajta halról. Egész álló nap kötnek valamit, sok fonalat felhasználva a készülő remekművükhöz, vagyis zabálják a fonalat. Szerintem azóta már kétszer is elcsapták a hasukat. Mollyt szívem szerint hoztam volna még, de tartok a későbbi káosztól. Valahol olvastam, hogy hiába választok hímeket, ők képesek átalakulni, majd pározni, utódokat nemzeni és megtölteni az akváriumot rengeteg Molly csemetével. Ezt az átalakulós dolgot nem tudom biztosan, de azt igen, hogy rengeteg utóddal képesek meglepni szeretett gazdájukat. Az első akváriumomban, amikor még a műnövényeket favorizáltam, az első halaim, hím és nőstény Black Molly volt és akkoriban én is így jártam. A Molllykról jut eszembe. Nem akarom rájuk kenni a dolgot, de szerintem megeszik a Sessiliflorámat és azért nagyon harapok. Figyelni fogom őket!
Szóval folytatnám a sort.
Az egy szem Helena csigától meg kellett válnom (új gazdi), mert díszvendégek érkeztek hozzám és rettegtek tőle. Könnyű kitalálni, hogy dísz csiguszokról van szó.
Igen, két gyönyörű és hadd ne mondjam milyen hasznos
Neritina sp. –azaz
hagymacsiga érkezett. Név szerint: Csiguszti és Csigadél. [emoji23]
A felsorolás végére hagytam az új (és régi) lakók közül, a legédesebb, legérdekesebb, legszebb és talán legviccesebb élőlényeket, a kulipintyókat. : )
Hivatalos nevükön szólítva őket: Pangio kuhlii, avagy Kuli-kuli, magyarul pedig Párduccsík. Nekem kulipintyók maradnak.
Jelenleg hárman vannak és abszolút nem félősek. Tervezem még bővíteni a csapatot, de nem volt több ott, ahonnan érkeztek. Az olvasottak ellenére, egyikük az első perctől kezdve kint bogarászik, cseppet sem törődve azzal, hogy világos van odabent. A másik kettő, az első napot a fa alatt töltötte, épp csak a fejük volt kint, nagyokat szemlélődve, hogy hová is kerültek. Vicces kis tökfejek. Azóta már ők is kimerészkednek. Rájöttek, hogy itt aztán nincs mitől tartani, sőt, már barátokat is szereztek.
A gébekkel együtt bandáznak. Olyanok mint egy kicsi vízisikló. Sokkal hatékonyabban keresik, túrják a maradékot a fenéken egész nap, mint a páncélos harcsák. Az apró kavics miatt nem tudnak mélyre túrni, de egy könnyebb agyagos talajban nem biztos, hogy van helyük, mert minden 5-10cm távolság megtétele után, próbálják a fejüket düncizni a talajba. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire viccesek a kinézetük, a természetük és az apró-cseprő dolgaik miatt. Ágaskodnak, mintha két lábra állnának és úgy nézelődnek jobbra-balra. Ide-oda tekeregnek, csúsznak a növények között és közben nagyokat bambuláznak, a bajuszos fejükkel. Nagyon örülök nekik.
Már csak a Yellow garnélusok hiányoznak és mondhatni mindenem megvan.
A viszontlátásra, jó hétvégét!
