A technikát ezzel majdnem teljesen körbe is jártuk. Viszont mivel megígértem, egy rövid összehasonlítás DSLR és kompakt viszonylatban. Hála a gyártóknak ma már rengeteg plusz kategória nehezíti meg a választást és a különválasztást. Ezért tényleg csak röviden és nagy vonalakban a különbségek (és kivételek akadnak, ezt előre leszögezem). Jellemzően eltér a képalkotás mechanizmusa, ez is a névadója a (D)SLR kategóriának, ahol a kép alapvetően egy tükörre érkezik ami egy prizmán vagy további tükrökön át juttatja a képet a keresőbe, amibe benézve komponálunk és állítunk kézzel fókuszt. Exponáláskor a tükör felcsapódik és a fény a kereső helyett a felvevő anyagra jut, ami elkészíti a képet. A tükör a felcsapódáskor jellegzetes hangot hallat és különböző mértékben berázza a gépet, ami normál esetben elhanyagolható. A kompakt gépekben nincs tükör, hanem eleve a szenzorra jutó képet jeleníti meg a hátfalon és exponáláskor egyszerűen csak eltárolja azt. Hogy ne legyen egyszerű az élet, ma már sok DSLR is tud így működni, különböző megkötésekkel.
Ennél sokkal fontosabb, hogy jellemzően a DSLR-ek szenzora nagyobb, mint a kompaktoké. Ennek számos előnye van, nagyobb lehet egy képpont (fényérzékelő pont), ami fajlagosan több beeső fényt jelent, azaz alacsonyabb fénynél tud jobb minőségű képet készíteni. Kisebb lesz a diffrakció (hiszen nagyobb terület azonos bevilágításához nagyobb résre - nagyobb blendenyílásra - van szükség). Nagyobb lehet a felbontás (speciel esetünkben ennek nincs jelentőssége).
További különbség, hogy általában a DSLR-eken cserélhető az objektív, illetve ami fontosabb, hogy jellemzően jobb minőségű optikai anyagokból van. (Amit ugye tükröz az ár...) Általában a beállítási lehetőségek is szűkösebbek. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy bár van különbség a két kategória között, megfelelő körülmények között ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan jó kép készíthető.
- Egy igen alacsony tudású kompakttal készült kép - ekkora méretbe nem látszik, teljes méretben borzalmas a JPEG tömörítése, nagyon pöttyös. Egy kicsit sötétebb, alacsonyabb a szenzor által érzékelt fényterjdelem. Ettől függetlenül ekkora (és 1280x1024-ben is) méretben teljesen jó kép, jók a színek. Természetesen állványról.
Most már csak az akvárium van hátra, mint a rendszer egyik, nem elhanyagolható eleme.
Itt a legfontosabb minden okosság közül, hogy az üvegre merőlegesen fényképezzünk - fűggőleges és vízszintes irányban egyaránt merőlegesen. A fény a különböző anyagok határoló felületein megtörik, így ha ferdén fotózunk drasztikusan romlik a kép minősége. Minél ferdébben, annál durvábban - ahogy egy prizmánál is. (Wikipedia link a fénytörésről - hasonló a diffrakcióhoz, és azért merőlegesen, mert sin(0)=0). Ez független attól, hogy OptiWhite vagy normál üvegről beszélünk.
Természetesen fényképezés előtt takarítsuk meg az üveget kívülről és belülről egyaránt.
Csináljunk egy nagy vízcserét. Ami nincs a vízben, az nem rontja a képet sem...
Kapcsoljuk le a szűrőt. Az áramló víz folyamatosan változó módon töri meg a fényt, így enyhén homályos foltok alakulhatnak ki. Sőt, ha nem teljesen kristálytiszta a vizünk (legtöbbünknek nem az, minimum a CO2 bubik ott vannak ) akkor minden lebegő dolog további életlenséget, fénytörést okoz.
Ki szokták venni a technikát az akváriumból - mert így nem vonja el a tekintetet, csak az akvárium kompozíciójára figyel a szemlélő. No meg akkor nem kell megtakarítani azt is... Ha nem megy, vagy nagyon macerás, vágjuk meg a képet.
- Az egyik fenti kép csiszolása publikálásra:
- Képkivágás, technika nem látszik, csak a lényeg.
- Világosság korrekciója.
- Kis színkorrekció (a zöldes árnyalat megszüntetve).
Ha egy mód van rá, ne nagylátószögű objektívvel fotózzunk, mert könnyebben torzul a kép és az arányok se pont azok lesznek, mint amit az ember lát. Normál filmre (SLR, 36mm) vetítve 40-60mm-es fókusztávolságú objektív a legjobb. (Igaziból látószöget kéne mondani, de azt ismerik a legkevesebben, egyébként kb. 40-50 fok átlós látszögről beszélünk.)
- 115mm-es gyújtótávolsággal (kicsi a szoba többhöz
. A fenti képek 50 és 60mm-rel készültek egyébként.
- Hiába a jó minőségű 14mm-es objektív, a hordó torzítás kikerülhetetlen. És persze fantasztikus mélysége lett az akváriumnak. Viszont a legkisebb ferdeség is csunyán, gyakorlatilag kiküszöbölhetően jön ki.
A fénytől és a növényzettől függően szükség lehet expozíció korrekcióra. Azaz lehet, hogy az automata beállításokhoz képest érdemes túl vagy alul exponálni. Ezt próbálkozással lehet kitapasztalni (nem csak, de ha ismered a zónarendszert, akkor ezt most úgysem olvasod ). Érdemes lőni egy sorozatot -2, -1, 0, +1, +2 korrekcióval és számítógépen megnézni.
Érdemes lehet számítógépen a felesleges részeket levágni - a szomszéd belógó macskáját, az üveg szélét stb.
Ha nincs fóliázva az akvárium háta, akkor érdemes lehet a fotózás erejéig belógatni valamit - pl. lepedőt, vagy ha pont van otthon, akkor egy profi fotós hátteret.
Izlés szerint lehet a halakat terelni, egy irányba állítani és a vízfelszint borzolni hajszárítóval.
Készíts több képet. Több képből több lehet jó, mint kevesebből.
Próbálj meg részleteket fotózni, vagy másik oldalt is. És a fénytörés ellenére érdemes lehet egy izometrikus kép (mind a három oldala jól látszik az akváriumnak, amiből az egyik a nyitott teteje) készítésével is próbálkozni.