Szabó Henrik
Bölcs Ent
Nagyon szepen koszonom neked is.Gyorsan lefordítottam a cikket (a gyorsat úgy értem, hogy többször át szoktam dolgozni a mondatokat, ez egy első draft, de a jelentésen elvileg nem torzítottam), remélem valakinek hasznos lesz:
Egy másfajta panda
Írta: Stan Sung
Buzgó utazónk egy elzárt kínai hegyvidékre látogat, hogy begyűjtse a különleges kincset, a pandacsíkot.
Az óriás pandák igazi nemzeti kincsek Kína smaragd erdőiből. Ez a név azonban egy különleges drágakövet, egy halat is takar, amely ugyanerről a legendás vidékről származik: a pandacsíkot (Protomyzon pachychilus). Ezt a fajt csak nemrégiben kezdték importálni akváriumi tartásra. A fiatal példányok fekete foltjai és hófehér teste Kína imádott óriás pandáját idézik.
Természetes élőhely
Egy kalandos, 10 órás buszút után érkeztünk meg a P. pachychilus élőhelyére. Ezeken a nem hivatalos buszokon a rögtönzött ágyak (rögzítetlen drótvázakon matracok, szétdobálva a padlón) és a barátságtalan hegyi utak miatt az éjszakai utazás még sokkal hosszabbnak tűnt.
Pirkadatkor értünk Guangxi tartományba, majd az Isten háta mögötti faluból még pár órás túra, mire elértük az elsőt a három forrásból, ahol a pandacsíkot eddig sikerült begyűjteni. A földút végén (úgy tengerszint felett 900 méteren) egy kanyargó, sebes patakot találtunk. Útját kisebb vízesések, illetve csendesebb vízgyűjtők tették változatossá.
A fiatal pandacsíkokat könnyű felfedezni a kristálytiszta vízben, ahogy a víz alatti sziklákon üldögélnek. Sem a természetben, sem az akváriumban nem félénkek. Eredeti élőhelyükön ifú korukban magányosan élnek, felnőve viszont kisebb, 5-7 fős csapatokat alkotnak.
A víz pH-ja 7.2, a keménység mérhetetlen. Ez azt jelenti, hogy a frissen begyűjtött példányokat nagyon lágy vízben kell tartani, majd óvatosan, több héten keresztüli folyamatos vízcserékkel, fokozatosan szoktatni a helyi vízhez.
Ritka halak tartása
Nagyon fontos, hogy az a szerencsés akvarista, aki eladó pandacsíkhoz jut, úgy álljon a tartásukhoz, hogy szaporítani akarja őket. Ezeket a fekete-fehér szépségeket mindössze kettő, talán három forrásban sikerült eddig felfedezni, de a harmadik forrásban nem biztos, hogy P. pachychilus egyedeket találtak, mert a mintázatuk eltérő. A fiatal egyedek a megszokott fekete-fehér sávozás helyett ugyanis két hosszanti, sötét sávot viselnek (hasonlóan a felnőtt pandacsíkokhoz), melyeket több, vékonyabb sáv köt össze, létraszerű mintázatot létrehozva.
Ez a minta nagyon hasonlít a törpe díszcsíkéra (Yasuhikotakia sidthimunki). Mindennek ellenére ez a változat teljesen úgy viselkedik, mint a sima pandacsík.
Ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a P. pachychilus mintázata a korral együtt változik. A négy fekete függőleges folt a fiatal halakon később több, sokkal vékonyabb foltra oszlik. Ráadásul két-három sötét hosszanti sáv jelenik meg a hal testének teljes hosszában.
A kevés ismert lelőhely miatt a P. pachychilus egy olyan faj, amelyet különösen veszélyeztet mind a túlgyűjtés, mind élőhelyének esetleges megszűnése vagy megváltozása. Begyűjtésre ritkán nyílik lehetőség, és ezek a halak bármikor védetté válhatnak, ami egyben azt is jelentené, hogy többé nem lesz lehetőség akvarisztikai célú árusításra. Élőhelyük nem egy nemzeti park része, így a faj sorsa kérdéses.
Tudtommal a pandacsík tenyésztése fogságban eddig sikertelen volt, szemben más, hegyi patakokban élő csíkfajokkal. Rendkívül fontos, hogy ezekből a halakból minél több kerüljön olyan körülmények közé, ami elősegítheti szaporodásukat.
Akváriumi tartás
A jelenleg forgalomban lévő pandacsíkok egyértelműen vadon fogott példányok, amelyeket csapvízhez szoktattak. A fiatal pandacsíkok látszólag könnyen alkalmazkodnak a körülményekhez, amíg azok nem szélsőségesek. Feltétlenül szükségük van áramlásra és oxigéndús környezetre. A vízcserékkel nem szabad spórolni.
Nálam két erőteljes, merülő szűrő van, melyek a vízszintnél fújják ki a vizet, így megfelelően forgatják és levegősítik azt, hasonlóan, mint a forrás a természetes élőhelyükön. Ezen kívül egy pár porlasztókövet is használok, hogy a víz oxigénellátását biztosítsam.
Medencéjükben sima, folyami köveket használjunk. Nem csak szórakoztató, ahogy üldögélnek és játszadoznak rajtuk, de könnyen megfigyelhető, ahogy elfogyasztják az algákat a folyami kövek sima felületéről.
Pandacsíkot élvezet tartani. Sok rokonukkal ellentétben ezek a kis drágakövek semmi félelmet nem mutatnak, és nem próbálnak egyáltalán elrejtőzni. Ha vissza is vonulnak valamilyen búvóhelyre, etetésre azonnal előjönnek. Egymással és más fajokkal szemben sem agresszívek. Néha kergetőznek, különösen táplálkozás során, de sérülést nem okoznak egymásnak.
A vízük hőmérséklete természetes körülmények között elég ingadozó, 10-21 Celsius fok közötti. Szobahőmérsékleten tarthatóak, de a komoly akvaristának, ha tenyészteni szeretné őket, érdemes kísérleteznie a hőmérséklet és a világítási idő adott évszakhoz hangolásával.
Kis méretük (5-6 cm) és békés természetük miatt nincs szükségük túl nagy akváriumra, 75 liter tökéletesen megfelel egy kolónia számára. A legfontosabb, hogy a nagyon magas vízminőséget folyamatosan tartani kell.
Étrend
Úgy tűnik, a pandacsík teljesen növényevő. Étrendjük alapját képezheti algatabletta. Nálam összezúzott lemezes tápot, leforrázott salátát vagy vadkáposztát (spring greens, Brassica oleracea) is szoktak kapni. Nagyrészt hústartalmú eleségek etetése több helyen vezetett már elhulláshoz. A P. pachychilus igen mohó. Aktív életmódjuk és kis méretük miatt érdemes naponta kétszer etetni őket.
Panda az otthonodban
Nagyon reméljük, hogy ez az izgalmas hal velünk marad. Kiválóan fognak mutatni kis méretű növényes akváriumokban, más nanohalakkal, például galaxy razbórákkal vagy Tanichthys fajokkal. Nagyon fontos, hogy sikerüljön fogságban tenyészteni, és minden ilyen siker publikálva legyen. Más hegyi patakokban élő csíkok tenyésztése már sikerrel járt, és nincs okunk arra, hogy a pandacsíktól másra számítsunk. A legtöbb ilyen hal kolóniában él és szaporodik, és ki ne szeretne egy kolóniát ezekből az elragadó, fekete-fehér, kínai hegyvidéki halacskákból?
Tapatalkkal küldve az én MI 6 eszközömről