Egy kis helyzetjelentés: (most értem a végére. jó hosszú lett... azért remélem néhányan végigolvassátok. a saját szubj. topicba is beférne)
A mohaverseny után (akkor készültek az előző képek) a HAC-re való készülés határozta meg a mindennapi teendőket: egy kis nyírás néhány héttel a fotózás előtt, kicsit több vízcsere, több táp, és a
zöld pontalga elleni harc. Az aki szépen alakult, bár voltak részei, amikkel nem voltam megelégedve, de azért izgatottan vártam a fotózás napját, amit a nevezés előtti utolsó hétvégére időzítettem. Rosszabbul is elsülhetett volna, de ami összejött, nem volt semmi:
Mivel nincs tükörrefis gépem, egy kölcsöngéppel szerettem volna megoldani a fényképezést. Sikerült is kölcsönkérnem egyet, amivel az volt a terv, hogy szombaton megy a beállítgatás, vasárnap pedig az éleslövészet. Az első pofon akkor jött, amikor a tulaj szólt, hogy egy családi rendezvény miatt csak vasárnapra tudja ideadni a gépet. Puff neki. Sebaj, egy nap is több, mint a semmi, és mégsem a kis kompakttal kell szenvedni.
Vasárnap nem zaklatja ismerőseit az ember túl korán, ezért 9 körül csörögtem, és mehettem is a gépért. Sikerült is elkapnom egy buszt, amit kinéztem a neten a szegedi volán menetrendjéből. Lett volna közelebb vivő busz is, de a menetrend szerint az hétvégén ebben az időben nem jár. Elindultam, majd a végállomástól gyalog folytattam utamat, persze a hétvégén nem menő busz elhúzott mellettem mint a szél. (Köszi szegedi volán. Friss a netes menetrend :thumbdown: ) Egy kis gyorstalpaló fotótanfolyam után hazafelé vettem az irányt a hétvégén nem közlekedő busszal, de ekkor már az ebéd is majdnem készen volt. No sebaj, addig tanulmányozom a gépet, majd délután jöhet a fotózás. Az akku kb félig volt, de a tulaj felhívta a figyelmemet a pótakura, ami a tatyóban volt. Délután az aki előkészítése után (ami sokkal több időbe telik, mint azt egy hozzánk hasonló káros szenvedélyektől mentes halandó képzelné... persze én is kevesebb időt kalkuláltam be - mínusz sok pont
- )indult a fotózás. Beállítások próbálgatása, majd a sorozatok után a képek megtekintése következett. Ne engedjük, hogy ilyenkor bármelyik hozzátartozónk játsszon a gépen, mert az nem jó: "Légyszi lépj már ki, amíg megnézem a képeket!" közben rohangálj ide-oda a géppel satöbbi... Két sorozat után a gépben lévő akku lemerült. Sebaj, jöhet a tartalék. Még jó hogy van. De minek is? Az első sorozat után annyira lemerült, hogy még a képeket sem tudtam róla felmásolni a gépre. Töltő persze nuku, és AA-s akku vagy elem nem játszik.
A fotózás ezzel véget ért, a közel sem optimális beállítások közül próbáltam meg kiválasztani a legideálisabbat. Még jó, hogy szemből kezdtem fotózni az akit, de így is csak egy árva képpel tudtam nevezni.
Nagyon bosszantó és elkeserítő, amikor az ember készül egy ilyen eseményre, és még véletlenül sem az jár a fejében, hogy ilyenek miatt nem fog sikerülni a dolog. Az
akvárium többé-kevésbé a topon, több heti-havi munka gyümölcseként ragyogja be a szobát, és erre nem sikerül egy olyan képet készíteni, amivel ha nem is maximálisan, de legalább elégedett lehet a szerencsétlen akvakertész.
Tanulság? No az nem sok... Ne nevezzen ilyen versenyre akinek nincs otthon tükörrefis digitális gépe? - Ez hülyeség. Ha gépre nem volt manner, akkor valószínűleg fényképészre sem lesz hipp-hopp, tehát ez is kilőve. Az aki felszereléseinek árán lehetne venni mondjuk egy gépet, de akkor mit fényképezek? Végül marad annyi, hogy kölcsöngépnél az akkutöltőre is figyeljünk oda. Bár az sem tud 5 perc alatt feltölteni egy akkut. Esetleg még adapter jut eszembe, ha van a géphez az illetőnek.
Egy poén azért eszembe jutott: Szerintem a szervezőknek kellene végigmenni a nevezők akváriumain, és egy profival elkészíteni a képeket, hiszen itt végülis nem a fényképek, hanem az akváriumok versenyeznek :lol:
Nyilván van egy kis hendikep azoknak, akik rendelkeznek otthon ilyen géppel, és értik a csínnyát-bínnyát (no ezt nemtom hogy kell írni) a fényképezésnek, de láttunk már elmosódott halat nem messzire menve pl. az idei IAPLC győztes fényképén. És azért annak is nagyon örülök hogy egyáltalán nevezni tudtam az idei HAC-ra, hiszen mikor indítottam az akit, ez volt a cél, no meg egy számomra kedves, nekem tetsző növényes
akvárium, ami mint tudjuk, bármilyen jól is sikerül egy fotó, igazából élőben mutatja meg teljes szépségét.