Hogyan váljunk akvakertésszé?
Pár éve, mikor először megpillantottam egy Takashi Amano keze által kreált akváriumot, éreztem, hogy elvesztem. Azóta módszeresen tanulmányozom a japán típusú naturál akváriumokról szóló összes fellelhető irodalmat. Ezek alapján, lassan elkészülni látszik a saját növényes akváriumom. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a növényes medence, a lakás fénypontja lett. Zöldellő dús növényzete, a vidáman úszkáló halak, a szorgosan gyűjtögető garnélák, a szélsebesen száguldó csigák nem csak engem, de minden hozzám látogató vendéget elkápráztatnak.
Amennyiben mások is kedvet kaptak, hogy ilyen vagy hasonló növényes akváriumokat készítsenek, meg kell ismerkedniük a téma alapjaival. Négy fontos pillért emelnék ki, melyek megismerése és elsajátítása alapvető fontosságú, hogy hasonló akváriumokat létrehozhassunk.
1. „Nyomd tövig a gázt!”
Már kisiskolás korunkban megtanították, hogy a növények fotoszintéziséhez széndioxidra van szükség. Ami alapesetben az akváriumban fellelhető, az igen kevés számukra. Ezt a problémát orvosolhatjuk CO2 adagolással. Erre a célra készíthetünk élesztős széndioxid adagolót, de kaphatók a kereskedésekben is különböző rendszerek. Az áruk a pár ezer forinttól a csillagos égig terjed. No de mégis, mennyi CO2-t adagoljunk? Erre a kérdésre később is visszatérek, elöljáróban annyit, hogy a víz kémhatása (pH), változó keménysége (KH) és CO2 tartalma szorosan összefügg egymással. Az alábbi táblázatból jól kiolvasható, hogy milyen pH és KH aránynál ideális a víz CO2 tartalma.
A táblázatban a zöld rész mutatja a növények számára optimális CO2 szintet. A halványkék mező túl kevés, míg a sárga rész túl sok CO2 jelez. A megfelelő szintet ellenőrizhetjük CO2 tartósteszttel is.
A nappali időszakban, a levegőzetést nyugodtan mellőzhetjük, mivel növényeink bőven termelnek annyi oxigént, amennyi halaink számára szükséges. Egyesek éjszakára bekapcsolják a levegőztetést, mivel az éjszakai fázisban a növények is oxigént fogyasztanak. Én nem teszem, de pipálást sosem tapasztaltam. Ezért arra következtetek, hogy a szűrő a felszín mozgatásával juttat be annyi oxigént, a mennyi elegendő a halaknak és a növényeknek ilyenkor is.
A széndioxid, a növényes akváriumok alapvető eleme. Enélkül is lehet növényes akváriumot csinálni, de nem érdemes. Ugyanis ekkor lehetőségeink csak néhány, nagy tűrőképességű vízinövény fajra korlátozódik. Az igazán szép vízinövények, csak CO2 adagolással maradnak hosszútávon életben. A széndioxid adagolás tehát a négy pillér első és legfontosabb tartóoszlopa.
2. „Lőn világosság”
A növények megfelelő növekedéséhez sok fényre van szükség. Az új irányzatok 180-200 literig az 1 W/liter fénymennyiséget javasolják. Tehát megközelítőleg annyi Wattal világítsunk, ahány literes az akvárium. 50 liter alatt nagyobb W/liter számmal kell számolni, míg 180-200 liter fölött már elég kevesebbel. A fénytechnika jelenlegi szintjén, három szóba jöhető fénycsőtípus van, amit használhatunk. Ezek lehetnek a hagyományos T8-as neoncsövek, amelyek manapság a leginkább elterjedtek, de teljesítményük méretükhöz képest elég kicsi.
Sokkal inkább ajánlanám a T5 HO (vékony, de igen magas teljesítményű) neoncsöveket, melyek minden paraméterében jobbak, mint a T8. Viszont drágábbak, kevésbé elterjedtek és más foglalat való hozzájuk.
Említést érdemelnek az úgynevezett Power Compact fénycsövek. Ezek fényereje és teljesítménye méretükhöz képest jóval nagyobb, mint az elavult T8-asnak, vagy akár a T5 HO-nak. Viszont drágább és nem lehet hozzá páramentes foglalatot kapni. Mégis ez a kedvencem és úgy gondolom, hogy a ledes világítás kifejlődéséig ez (és a T5 HO) fogja uralni az akváriumvilágítás piacot.
Létezik még néhány fényforrás típus (HQI, HQL) melyet leginkább a tengeri akváriumoknál használnak, ezek viszont nagyon drágák és borzasztóan melegszenek.
Ezeket minimum 30 cm-re a vízfelszíntől kell felfüggeszteni, különben húslevest csinálnak a medencéből. Hogy milyen színhőmérsékletű csöveket érdemes használni, erről meglehetősen eltérőek a vélemények. A saját tapasztalatom az, hogy akvárium megvilágítására a 6500 K színhőmérsékletű fényforrások tökéletesen alkalmasak. Tehát a boltban a „Daylight” felirattal ellátott csöveket keressük. Minél magasabb Lumen értékkel rendelkeznek, annál jobb, ugyanis ez az érték jelöli a fényerőt. Sajnos csak komoly utánajárás után lehet megtudni adott cső fényerejét, mivel a gyártók ezt valamiért nem jelölik a csöveken.
3. Növénylakoma
Nem szabad megfeledkeznünk növényeink táplálásáról sem. Új növényes akvárium kialakításakor mindenképpen javasolt, táptalaj elhelyezése a kavicságy alá. Egyesek gyári talajokat használnak, mások ezt erdei földdel helyettesítik. Az ADA cég talajai egyben táptalajok is. A legtöbb növényes akváriumban ezeket használják
Az új nézetek szerint, hasonlóan a halak etetéséhez, a növényeket is minden nap kell tápozni. Sok gyártó kínál már naponta adagolható növénytápot, de az interneten található receptek alapján magunk is keverhetünk tápszert.
A legfontosabb a növények tápozásával kapcsolatban, ami egyébként az algák elleni harc kulcsa is, amit Leibig minimum tápanyagfelvétel törvénye kimond: miszerint a növény növekedésének korlátja az a tápanyag, amit a növény a legkisebb mennyiségben tud felvenni.
Tehát, ha valamelyik összetevőből hiány mutatkozik, akkor a többi összetevőt is csak addig a szintig hasznosítják a növények.
Tom Barr tápozási elmélete is ezen a tételen alapszik. Melynek alapján már hazai gyártású növénytápszer is kapható.
A növények képesek rá, hogy a szükséges tápanyagokat az elhaló, régi szövetekből az újakba juttassák. Így a szükséges tápanyagok hiányában is fenn tudják tartani állományukat. Sok esetben arra is képesek, hogy a tápanyagokat későbbi felhasználásra raktározzák el. Az ilyen módon “mobilizálható” tápanyagok közé tartozik a nitrogén, foszfor, kén, vas és a kálium. A nitrogénből a növények akkora mennyiséget képesek eltárolni, hogy saját tömegüket megháromszorozhatják vele, mielőtt kimerül ez a készlet és növekedésük lelassul, de akár négyszeres, ötszörös tömegnövekedést tudnak elérni az eltárolt foszforral is! Így fordulhat elő az, hogy az akvarisztikai üzletből hazavitt növény még pár hétig szépen növekszik és csak akkor kezd lassulni a fejlődése, amikor feléli tartalékait.
Néhány növény jobban képes eltárolni, mozgatni a tápanyagokat, mint mások. Ez pár esetben a növények közötti rivalizálásban is megmutatkozik. Ha egy növény, hatásosabban tud megszerezni és eltárolni egyfajta tápanyagot, mint a mellé ültetett másik faj, akkor a vizet tápanyagban szegénnyé tudja tenni, így az esélytelenebb növény elpusztulhat.
A növények tápanyagfelvétele nem csak a leveleken keresztül történhet meg, hanem a gyökereiken keresztül is.
4. „Öntsünk tiszta vizet a pohárba”
Az akvárium szűrése fontos dolog, bár általában a növényes akváriumok nincsenek agyontelepítve nagyméretű halakkal. Ezáltal a vízre mért salakanyag terhelés is jóval kisebb, mint mondjuk egy afrikai sügéres akváriumban. A japán stílusú akváriumokban előszeretettel alkalmaznak kisebb termetű színes csapathalakat, amelyek nem bántják a növényzetet.
A növényes akváriumokhoz, leggyakrabban külső szűrőt használnak. Ennek két oka van. Egyrészt hatékonyabb és jobb szűrést produkál, mint a belsőszűrő, valamint kevésbé „rondítja” a medence természetes képét, mivel itt csak egy kifolyó és egy befolyó ág látszik. Újabbam megjelentek az üvegből készült ki és befolyó csövek, melyek az akváriumban szinte láthatatlanná válnak.
Ezt sokkal könnyebb is a növényekkel eltakarni. Szintén mostanság kezd elfogadott nézetté válni, hogy olyan teljesítményt kell a szűrőnek bírnia, ami óránként 5-10-szer, de nano akváriumok esetében akár 20-szor is megforgatja a teljes vízmennyiséget. Ez persze a szűrőtöltet bekerülése után alaposan leredukálódik.
Fontos megemlíteni a gyakori vízcserét is. A heti 40-50 %-os vízcsere, a japán akvakertészeknél teljesen normális. Ez az érték kisebb méretű (nano) akváriumoknál még ennél is nagyobb, míg egy 200 liter fölötti akváriumnál kisebb és ritkább. Saját tapasztalatom, hogy az 50-100 literes akváriumoknál a heti 40%, a 200 liter feletti medencéknél a kétheti (10 napos) 30% még megfelelő. Hogy miért van szükség vízcserére, ha látszólag tökéletes a szűrés? Egyrészt az akvárium aljzatán megrekedő mulm (ürülék) eltávolítása fontos, másrészt az eleség maradékok, növények, csigák, egyéb élőlények elpusztulásából, a szerves anyagok bomlásnak indulnak. Ezeket a szűrőben biológiai szűrést végző aerób baktériumok ammóniumból, nitráttá bontanak.
NH4+ + 2 O2 >> NO3- + H2O + 2 H+
Amennyiben nincs anaerób szűrés, (ami legtöbbször nincs) a nitrát visszakerül az akváriumba. Ez káros, nagy mennyiségben mérgező a halakra nézve. A lágy és savas vízben a nitrifikáció egyébként is lelassul. Ezért kell a vízcserét elvégezni, hogy ezt a “terhelt” vizet is lecseréljük.
Miután az elméleti részen túl vagyunk és megismerkedtünk a növényes akvarisztika négy alappillérével, a fórum többi része már kristály tisztán érthető lesz.
Pár éve, mikor először megpillantottam egy Takashi Amano keze által kreált akváriumot, éreztem, hogy elvesztem. Azóta módszeresen tanulmányozom a japán típusú naturál akváriumokról szóló összes fellelhető irodalmat. Ezek alapján, lassan elkészülni látszik a saját növényes akváriumom. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a növényes medence, a lakás fénypontja lett. Zöldellő dús növényzete, a vidáman úszkáló halak, a szorgosan gyűjtögető garnélák, a szélsebesen száguldó csigák nem csak engem, de minden hozzám látogató vendéget elkápráztatnak.
Amennyiben mások is kedvet kaptak, hogy ilyen vagy hasonló növényes akváriumokat készítsenek, meg kell ismerkedniük a téma alapjaival. Négy fontos pillért emelnék ki, melyek megismerése és elsajátítása alapvető fontosságú, hogy hasonló akváriumokat létrehozhassunk.
1. „Nyomd tövig a gázt!”
Már kisiskolás korunkban megtanították, hogy a növények fotoszintéziséhez széndioxidra van szükség. Ami alapesetben az akváriumban fellelhető, az igen kevés számukra. Ezt a problémát orvosolhatjuk CO2 adagolással. Erre a célra készíthetünk élesztős széndioxid adagolót, de kaphatók a kereskedésekben is különböző rendszerek. Az áruk a pár ezer forinttól a csillagos égig terjed. No de mégis, mennyi CO2-t adagoljunk? Erre a kérdésre később is visszatérek, elöljáróban annyit, hogy a víz kémhatása (pH), változó keménysége (KH) és CO2 tartalma szorosan összefügg egymással. Az alábbi táblázatból jól kiolvasható, hogy milyen pH és KH aránynál ideális a víz CO2 tartalma.
A táblázatban a zöld rész mutatja a növények számára optimális CO2 szintet. A halványkék mező túl kevés, míg a sárga rész túl sok CO2 jelez. A megfelelő szintet ellenőrizhetjük CO2 tartósteszttel is.
A nappali időszakban, a levegőzetést nyugodtan mellőzhetjük, mivel növényeink bőven termelnek annyi oxigént, amennyi halaink számára szükséges. Egyesek éjszakára bekapcsolják a levegőztetést, mivel az éjszakai fázisban a növények is oxigént fogyasztanak. Én nem teszem, de pipálást sosem tapasztaltam. Ezért arra következtetek, hogy a szűrő a felszín mozgatásával juttat be annyi oxigént, a mennyi elegendő a halaknak és a növényeknek ilyenkor is.
A széndioxid, a növényes akváriumok alapvető eleme. Enélkül is lehet növényes akváriumot csinálni, de nem érdemes. Ugyanis ekkor lehetőségeink csak néhány, nagy tűrőképességű vízinövény fajra korlátozódik. Az igazán szép vízinövények, csak CO2 adagolással maradnak hosszútávon életben. A széndioxid adagolás tehát a négy pillér első és legfontosabb tartóoszlopa.
2. „Lőn világosság”
A növények megfelelő növekedéséhez sok fényre van szükség. Az új irányzatok 180-200 literig az 1 W/liter fénymennyiséget javasolják. Tehát megközelítőleg annyi Wattal világítsunk, ahány literes az akvárium. 50 liter alatt nagyobb W/liter számmal kell számolni, míg 180-200 liter fölött már elég kevesebbel. A fénytechnika jelenlegi szintjén, három szóba jöhető fénycsőtípus van, amit használhatunk. Ezek lehetnek a hagyományos T8-as neoncsövek, amelyek manapság a leginkább elterjedtek, de teljesítményük méretükhöz képest elég kicsi.
Sokkal inkább ajánlanám a T5 HO (vékony, de igen magas teljesítményű) neoncsöveket, melyek minden paraméterében jobbak, mint a T8. Viszont drágábbak, kevésbé elterjedtek és más foglalat való hozzájuk.
Említést érdemelnek az úgynevezett Power Compact fénycsövek. Ezek fényereje és teljesítménye méretükhöz képest jóval nagyobb, mint az elavult T8-asnak, vagy akár a T5 HO-nak. Viszont drágább és nem lehet hozzá páramentes foglalatot kapni. Mégis ez a kedvencem és úgy gondolom, hogy a ledes világítás kifejlődéséig ez (és a T5 HO) fogja uralni az akváriumvilágítás piacot.
Létezik még néhány fényforrás típus (HQI, HQL) melyet leginkább a tengeri akváriumoknál használnak, ezek viszont nagyon drágák és borzasztóan melegszenek.
Ezeket minimum 30 cm-re a vízfelszíntől kell felfüggeszteni, különben húslevest csinálnak a medencéből. Hogy milyen színhőmérsékletű csöveket érdemes használni, erről meglehetősen eltérőek a vélemények. A saját tapasztalatom az, hogy akvárium megvilágítására a 6500 K színhőmérsékletű fényforrások tökéletesen alkalmasak. Tehát a boltban a „Daylight” felirattal ellátott csöveket keressük. Minél magasabb Lumen értékkel rendelkeznek, annál jobb, ugyanis ez az érték jelöli a fényerőt. Sajnos csak komoly utánajárás után lehet megtudni adott cső fényerejét, mivel a gyártók ezt valamiért nem jelölik a csöveken.
3. Növénylakoma
Nem szabad megfeledkeznünk növényeink táplálásáról sem. Új növényes akvárium kialakításakor mindenképpen javasolt, táptalaj elhelyezése a kavicságy alá. Egyesek gyári talajokat használnak, mások ezt erdei földdel helyettesítik. Az ADA cég talajai egyben táptalajok is. A legtöbb növényes akváriumban ezeket használják
Az új nézetek szerint, hasonlóan a halak etetéséhez, a növényeket is minden nap kell tápozni. Sok gyártó kínál már naponta adagolható növénytápot, de az interneten található receptek alapján magunk is keverhetünk tápszert.
A legfontosabb a növények tápozásával kapcsolatban, ami egyébként az algák elleni harc kulcsa is, amit Leibig minimum tápanyagfelvétel törvénye kimond: miszerint a növény növekedésének korlátja az a tápanyag, amit a növény a legkisebb mennyiségben tud felvenni.
Tehát, ha valamelyik összetevőből hiány mutatkozik, akkor a többi összetevőt is csak addig a szintig hasznosítják a növények.
Tom Barr tápozási elmélete is ezen a tételen alapszik. Melynek alapján már hazai gyártású növénytápszer is kapható.
A növények képesek rá, hogy a szükséges tápanyagokat az elhaló, régi szövetekből az újakba juttassák. Így a szükséges tápanyagok hiányában is fenn tudják tartani állományukat. Sok esetben arra is képesek, hogy a tápanyagokat későbbi felhasználásra raktározzák el. Az ilyen módon “mobilizálható” tápanyagok közé tartozik a nitrogén, foszfor, kén, vas és a kálium. A nitrogénből a növények akkora mennyiséget képesek eltárolni, hogy saját tömegüket megháromszorozhatják vele, mielőtt kimerül ez a készlet és növekedésük lelassul, de akár négyszeres, ötszörös tömegnövekedést tudnak elérni az eltárolt foszforral is! Így fordulhat elő az, hogy az akvarisztikai üzletből hazavitt növény még pár hétig szépen növekszik és csak akkor kezd lassulni a fejlődése, amikor feléli tartalékait.
Néhány növény jobban képes eltárolni, mozgatni a tápanyagokat, mint mások. Ez pár esetben a növények közötti rivalizálásban is megmutatkozik. Ha egy növény, hatásosabban tud megszerezni és eltárolni egyfajta tápanyagot, mint a mellé ültetett másik faj, akkor a vizet tápanyagban szegénnyé tudja tenni, így az esélytelenebb növény elpusztulhat.
A növények tápanyagfelvétele nem csak a leveleken keresztül történhet meg, hanem a gyökereiken keresztül is.
4. „Öntsünk tiszta vizet a pohárba”
Az akvárium szűrése fontos dolog, bár általában a növényes akváriumok nincsenek agyontelepítve nagyméretű halakkal. Ezáltal a vízre mért salakanyag terhelés is jóval kisebb, mint mondjuk egy afrikai sügéres akváriumban. A japán stílusú akváriumokban előszeretettel alkalmaznak kisebb termetű színes csapathalakat, amelyek nem bántják a növényzetet.
A növényes akváriumokhoz, leggyakrabban külső szűrőt használnak. Ennek két oka van. Egyrészt hatékonyabb és jobb szűrést produkál, mint a belsőszűrő, valamint kevésbé „rondítja” a medence természetes képét, mivel itt csak egy kifolyó és egy befolyó ág látszik. Újabbam megjelentek az üvegből készült ki és befolyó csövek, melyek az akváriumban szinte láthatatlanná válnak.
Ezt sokkal könnyebb is a növényekkel eltakarni. Szintén mostanság kezd elfogadott nézetté válni, hogy olyan teljesítményt kell a szűrőnek bírnia, ami óránként 5-10-szer, de nano akváriumok esetében akár 20-szor is megforgatja a teljes vízmennyiséget. Ez persze a szűrőtöltet bekerülése után alaposan leredukálódik.
Fontos megemlíteni a gyakori vízcserét is. A heti 40-50 %-os vízcsere, a japán akvakertészeknél teljesen normális. Ez az érték kisebb méretű (nano) akváriumoknál még ennél is nagyobb, míg egy 200 liter fölötti akváriumnál kisebb és ritkább. Saját tapasztalatom, hogy az 50-100 literes akváriumoknál a heti 40%, a 200 liter feletti medencéknél a kétheti (10 napos) 30% még megfelelő. Hogy miért van szükség vízcserére, ha látszólag tökéletes a szűrés? Egyrészt az akvárium aljzatán megrekedő mulm (ürülék) eltávolítása fontos, másrészt az eleség maradékok, növények, csigák, egyéb élőlények elpusztulásából, a szerves anyagok bomlásnak indulnak. Ezeket a szűrőben biológiai szűrést végző aerób baktériumok ammóniumból, nitráttá bontanak.
NH4+ + 2 O2 >> NO3- + H2O + 2 H+
Amennyiben nincs anaerób szűrés, (ami legtöbbször nincs) a nitrát visszakerül az akváriumba. Ez káros, nagy mennyiségben mérgező a halakra nézve. A lágy és savas vízben a nitrifikáció egyébként is lelassul. Ezért kell a vízcserét elvégezni, hogy ezt a “terhelt” vizet is lecseréljük.
Miután az elméleti részen túl vagyunk és megismerkedtünk a növényes akvarisztika négy alappillérével, a fórum többi része már kristály tisztán érthető lesz.
