Hümmhümm... Szóval, gondolkodtam azon, hogy ha ebbe az akváriumba akarom átteni a két otót (meg nyilván még kettőt majd még melléjük szerezni, akkor bizony kellene bele fa. Éshát van itthon 3 kis red moor, nade azok úgy illenének az akváriumba, mint pacalos politikusra a tanga. Valami szerényebb kellene, mondjuk egy kicsi vasfa. Éshát, ha már kellene, akkor úgyis pont be kell mennem Pestországba a kilépési papírokat intézendő, s arrafelé tuti van valamilyen akvarista bót. Aki keres, az talál, s imigyen bemenék ma a korallosakváriumba, ahol lőn sokminden a vasfától a "b*szdmegilyenkellnekem" tengeri halig. Nem, tengeri nem lesz, kell a pénz pénzre. Meg robotporszívóra. Meg csokira. Meg amúgy 900 ft egy pixis
növény, ki tudja otthagyni? Arra is kell. Ha már olvad a Monte, akkor vegyünk még egyet, hátha a 40-50% megmaradási aránnyal oké lesz. A st. repens elég csúnya, az a
rotala meg elég szép, 900-ért legyen már az is, kell valami, ami elrejti a fát. Demondjuk 900-ért ott az a
buce is, tökre illene a fa elejére... Ja, fát is vettem, kábé a legkisebbet a boltban, mert nagyon kicsi a hely a kő mellett, ahová odaillik épphogy. Nem tudom, hogy 500 forintnál több volt-e, de nyilván azért egy tizest otthagytam. Idehaza, a felmondási időm okozta stresszt csökkentendő, kislányommal megmostuk a fát, s beapplikáltam leendő helyére a st. repens gondos kiszedése után. Ezekután szétkaptam a rotalát, s ültetni kezdék. Nem tudom, ki lesz az a szerencsétlen, akinek majd az akksit karban kell tartania, de alighanem nagy sz*rban lesz, ha már beültetni alig tudtam őket a fa meg a kő közé. Ja, hogy én. Kösziszépen. Elültettem gondosan mindet, miközben szívtam a fogam, merthát a hely kicsi volt, a fa mozgott, a növények néha felbúvárkodtak a víz tetejére... Miután kigyönyörködtem magam a jól végzett munka eredményében, csak nem tetszett. Kiszedtem a felét, s átdobtam őket a kis
akvárium tetejére a cryptok mellé ázni. Na, akkor újabb applikálás:
buce. Háromfelé szedtem, s mivel kötözni nem kúl, a fa súlyát is kihasználva rögzítettem. Nadehát a kilógó gyökér randa. A létrehozóját éppen ezért kőtörésre ítéltem, osztán lett is olyan saccperkábé kevésbé randa kő, amivel eltakartam, s méginkább remélem, hogy a ránövő növényzet azokat is a feledés és a levelek jótékony homályába burkolja. Jeee, jöhet a monte carlo! Szétszed, nézeget, ültet... S ha már egyszer megbolygatsz dolgokat, akkor eszébe jut pár fűnek is, hogy szét kéne nézni, s akkor már megy utánuk pár monte meg némi chai is. Hellósrácok, vissza kéne menni helyre! - mondta az egyszeri ember, s mindezt pikkpakk, alig nemtommenyi káromkodás után foganatosította is. Mindezekutána roppant elégedetten személte a rothadó montecarlót, az olvadó chait, meg azt a hülye fás-rotalás részt a bal oldalon, majd kiapplikálta a vízból a tetejére felúszó komposztdombot, s némi elégedetlen szemlélődés után megjegyezte magának: "de legalább a hra teteje kicsit narancsos!"
?
